Francesca azt mondta,hogy anyáékkal megy haza szóval Tini,Mechi és én elmentünk
pizzáért.Gondoltunk viszünk haza.A csajok meg akarták látogatni Frant,és Tini alapból
nálunk aludt volna.Velem.Na szóval hazamenünk és apuék kérdezték,hogy hol van Fran.
-Szia Jorge.Hol van a hugod?~Kédezte
-Sziasztok.Miről beszéltek?Nekünk azt mondta,hogy veletek jön!~Vágtam rá
-Nekünk meg azt,hogy veled.~Mondta Anya
-Apa.Csörög a telefonod.~Figyelmeztettem
*Telefon beszélgetés*
*-Jó napot.Humberto Canoval beszélek?
-Igen.Ki az?
-A rendőr kapitányságról hívom.Nemrég kaptunk egy videót amit egy biztonsági
kamera vett fel a Television Studio parkolójában.A videón tisztán látszik,hogy a lányát
Francesca Cano-t egy bizonyos Xabiani Ponce de León nevű fiatalember elfog,majd
belerakja egy furgonba.
-Micsoda?És most mit óhajtanak tenni.Figyeljen jól.Én és a feleségem is ügyvédek vagyunk.
Ha azonnal nem találják meg Francescát akkor azt igen meg bánják!
-Uram.Ha lehetséges lenne akkor mindenkit a környezetéből ki szeretnénk kérdezni.
-Persze.Ez csak természetes.A családja és a barátai is nálunk tartózkodnak.
-Rendben.Máris kiküldjük oda az egyik nyomozónkat. *Apa elmesélte,hogy mit mondtak a telefonba és mindeki nagyon megijedt,hogy most mi
lesz.Tini is nagyon kiakadt ezért megöleltem.
~Mechi szemszöge~
Tini és én felmentünk Francesca szobájába,amígy a többiek a nyomozóval beszélnek.
-Figyelj Tini.Szerinted nem kellene felhívnunk........tudod.Diegot.
-Te megbuggyantál?Minek hínánk fel őt?
-Hát,te is tudod,hogy neki meg vannak a kapcsolatai és akár hamarabb rábukkanhat
Francescára,mint a rendőrség!
-Jó,ebben igazad van,hogy nagyon hamar fel tudná találni magát ez ügyben,de Fran
direkt megkért rá mindet,hogy ne mondjuk el neki.
-Nincs már választásunk.
Felhívtam Diegot és elmondtam neki mindent ami történ.A tegnapi ügyet is.Amikor
befejeztem a hangján érezni lehetett a dühöt és a szomorúságot is.Azzal a mondattal,
hogy "Még ma este előkerítem" le is csapta a telefont.
~Diego szemszöge~
Nem hiszem el azt ami történt.Hogyhogy nem voltak képesek nekem előbb szólni?
Ha szólnak ez nem történik meg,mert már az a patkány nem élne.Azonnal cselekednem
kell.Felalá járkáltam,amikor hallottam pittyegni a telefonom.Meglepődtem,mert Frantól
jött az üzenet.*-Miért hoztál ide?~Francesca
-Mármint az öreg Candy World cukorgyárba?Azért kicsi szivem,mert itt senki sem keresne.*
Csak ennyi kellett és már mentem is az autómhoz,hogy elinduljak a gyárhoz.
~Francesca szemszöge~
Felébredtem és egy elhagyatott,hideg,szörnyű helyen találtam magam.
-Szervusz szivecském.Hát felkeltél?
-Hogy kerülök ide?
-Nem emlékszel.Elhoztalak a koxsimmal,hogy egy kicsit kettesben legyünk.
Ezután a mondat után kirázott a hideg.Nem tudtam,hogy most mit fog velem művelni.
Elkezdtem ordibálni,hogy segítsenek,de nem hallott senki.Ekkor vettem észre,hogy a
telefonom a farzsebemben van és,hogy ne vegye észre Marco felszedtem ahogy elmondja
,hogy hol vagyunk és nem tudom pontosan kinek de elküldtem üzenetben.
-Na Francesca?Felkészültél életed legszebb éjszakájára?
-Te szemétláda,most azonnal engedj el.Undorodom tőled.Már rád sem bírok nézni.
-Hogy mondtad?~Ebben a pillanatban megpofozott
-Nem érted hagyál.Milyen férfi az aki megüt egy nőt?~Vetettem szemére de mégegyszer
megtette
-Most azonnal fejezd be.Itt az lesz amit én mondok.
-Engem nem tudsz megfélemlíteni.És tudod miért?Mert tudom,hogy úgy is megtalálnak
engem.
-Talán igen.De addig is kicsit elszórakozunk mi ketten!
Elkezdett csókolgatni,miközben én tehetetlen voltam,mert kikötözött egy székhet.
Megállás nélkül csókolt,tapogatott és nem akarta abba hagyni.Ekkor meghallottam valamit:
-Francesca!!!!!!Francesca hol vagy??!!
A lehető leg hangossabban próbáltam kiabálni ilyeneket,hogy segítség!,itt vagyok!,kérem
mentsenek meg!.De amikor kiabáltam akkor sorra kaptam az ütéseket,hogy haggyam
abba.De nem adtam fel.Tudtam,hogy valaki már itt van és teli torokból ordibáltam.
Azt vettem észre az egyik pillanatban,hogy valaki lerántottam rólam Marcót és ütni őt.
-Tényleg.A nőket bántod,de egy férfi ellen nem tudod magad megvédeni.Esküszöm,ha
mégegyszer csak ránézel Francescára elvszem a két kezemmel az életed.
És megláttam,hogy aki ezt tette értem nem más volt mint Diego.Jól helyben hagyta Marcót
és jött szétoldani a köteleket.
-Nyugi!Semmi baj,már itt vagyok szerelmem.Már biztonságban vagy!~Suttogta a fülembe
és magához ölelt.De én csak zokogtam és zokogtam.Nem tudtam abbahagyni a sírást.
Ö felemelt a kezébe és úgy vitt ki arról a rémes helyről.Beleültetett a kocsijába és hazavitt.
Amikor a kapu elé értünk.Újra felvett a karjaiba és úgy vitt be a házba.A szüleim odarohantak
hozzánk és mindenki csak csodálkozott.De én még továbbra is csak sírtam és sírtam.
Nem szerettem volna senkivel sem beszélni ezért Diego felvitt a szobámba,mert azt látták
a legjobbnak ha most alszok jó sokat.Megkértem őt,hogy maradjon a szobámban amíg
elalszok.Még énekelt is nekem.
~Diego szemszöge~
Végre Francesca elaludt így lementem.
-Diego hol van Marco?~Kérdezték a zsaruk.
-A régi cukorgyárban van.Nem szökhetett meg,mert jól helyben hagytam.Soha többé rá
sem fog merni nézni egy lányra sem.
-Köszönjük.Akkor már nem is zavarunk.~Mentek el a nyomozók
-Üdv.Humberto Cano vagyok és nagyon hálásak vagyunk,hogy hazahoztad a lányunkat.
-Én megmondtam Tiniéknek,hogy még ma este hazahozom.Tudja én szerelmes vagyok
a lányába és mindent megtennék érte.Soha nem hagynám,hogy bántsák.Kár,hogy csak most
tudtam meg a történteket.De nekem most asszem mennem kéne.
-Rendben.Hadd mondjam el mégegyszer nagyon hálásak vagyunk és szivesen látnánk
holnap téged reggelire,mert sok megbeszélni valónk lenne.Elkisérhetnél minket az orvoshoz
ugyanis mindenféle képpen el kell vinnünk Frant.
-Rendben,ez csak természetes.Jó éjt.
-Haver várj.Csak azt szeretném,hogy tudd.Ezt soha nem felejtem el neked.~Mondta Jorge
-Ugyan.Te is tudod miért tettem.~És hazamentem



















.jpg)

