8.Rész

~Francesca szemszöge~

Reggel amikor felkeltem valahogy azt éreztem,hogy a mai nap nem lesz a legjobb.
Na de negatívumokra nem szabad gondolni.Hamar kiugrottam az ágyból és elkezdtem 
készülődni.Ez viszonylag gzorsan megment.Lementem enni de ismét senki nem ült az
asztalnál így fogtam egy almát és nekiindultam a napnak.Beültem a kocsimba és elhajtottam
a forgatásra.Ahogy beléptem a tenkintetem összeütközött Jorge tekintetével.
-Szia.Jorge nekem ez így nem jó.Annyira utálom ezt,hogy haragszol rám.
-Szia Fran.Figyi én már nem haragszom rád oké.De el kellene mondanom valamit még
mielőtt mástól tudod meg.
-Oké,persze mondjad.
-Szakítottam Albával!
-Mi?És mégis miért?
-Azért,mert rájöttem valamire amit eltitkolt előlem.De szerintem így jobb is,mert igazából
én szeretem őt,de már nem úgy.
-Oké.Megértelek.De mire jöttél rá?
-Albának van egy kislánya.
-Hogy mi?Te jó ég.Ezt hogy titkolhatta előtted?
-Jó mondjuk egy részből megértem,mert fájdalmas lehet erről beszélni,hogy van egy lánya
egy olyan férfitól aki megtudta,hogy terhes és elhagyta.
-Hát,így már én is kezdem érteni.
-Na jó én most megyek.Még kikell mindent találnunk a táncal kapcsolatban Diegoval.
-Oké menj.De aztán vigyázz tudod......
Na ezt már nem akartam meghalgatni így bementem a táncterebe.Diego már ott volt.

~Diego szemszöge~

Istenem most mit tegyek?Hallottam,hogy Francesca ma elmegy randizni az új sráccal.
Elsemtudja képzelni senki,hogy én most mekkora fájdalmat érzek.Vajon ő tudja,hogy 
már szakítottam Clarával?Miközben gondolkoztam megjött Fran.
-Szia Diego.Na akkor választunk dalt amire fogunk táncolni?
-Tényleg elmész randizni Marcoval?~Kérdeztem tőle,mert engem most csakis ez érdekelt
-Kérlek,Diego.Ne térjünk el a feladattól.~Hárította a kérdést,de én képtelen voltam
nem erre gondolni.
-Nem.Addig nem tudok másra koncentrálni amíg nem válaszolsz nekem!
-De attól mi lesz jobb.De ha te ezt akarod,akkor legyen.Képzeld igen is elmegyek vele
randizni,mert úgy tartja kedvem és kész.Na most már választunk dalt?
Fordult el tőlem a CD-k felé,mire én megragadtam a karját és visszahúztam.Nagyon 

közel voltunk egymáshoz és a szemébe néztem,de ő csak a padlót bámulta.
-Te is tudod,hogy neked nem tetszik Marco.Teneked én tetszem.Nem érted?Nekünk 
együtt kell lennünk.

~Francesca szemszöge~

-Te is tudod,hogy neked nem tetszik Marco.Teneked én tetszem.Nem érted?Nekünk 
együtt kell lennünk.~Mondta nekem Diego és teljesen igaza volt.De én egész végig
a padlót bámultam,mert nem mertem a szemébenézni azért amit ezután én mondtam neki
-Nem.Diego nem beszélj hülyeségeket.Te nem tetszel nekem és ennyi.Inkább dolgozzunk.
~Amikor ezt kimondtam eltávolodott tőlem és választottunk egy dalt.A Voy por ti 
zenére fogunk táncolni és már a koreó-ba is belekezdtünk.Amikor befejeztük a mai
próbát egy szó nélkül elment és ottmaradtam egyedül a teremben és elkezdtem sírni.
Sírtam,mert gyűlöltem magam amiért hazudtam neki arról,hogy igazából mit is érzek
iránta.Legszivessebben megcsókoltam volna,megöleltem volna.De tudtam,hogy jobb
lesz ez így.Végre már nem sírtam így mentem átöltözni.Kiértem a kocsimhoz ahol egy

gyönyörű csokor rózsát találtam.
-Virágot a virágnak.~Szólalt meg egy ismerős hang a hátammögül
-Szia Marco.Akkor indulunk.
-Igen persze.
Marcoval nagyon jól éreztem magam.Elmentünk moziba,azután egy étteremben vacsoráztunk.
Mivel gyalog mentünk (ugyanis előtte hazavittem a kocsit),felajánlotta,hogy hazakisér.
Igent mondtam,mert amúgy sem szerettem volna egyedül menni.A kapuban megálltam
és megköszöntem,hogy hazakisért.Ekkor ő megpróbált megcsókolni de én elhúzódtam.
-Ne.Kérlek.Nekem ez most nem megy.
-De mi a baj.Azt hittem jól érezted magad velem.
-Igen,de..........Nekem ez most egyszerűen nem megy.
-Oké.Akkor holnap találkozunk?Mondjuk ebédehetnénk együtt?
-Hát.......~Tanakodtam azon,hogy mit mondjak de ezt láttam a legjobb megoldásnak~Persze.
-Akkor én most megyek.Csao.
-Csao.
Egész este nem alaudtam.Csak forgolódtam az ágyban.Gondolkoztam a ma történteken.
Miért nem hagytam,hogy Marco megcsókoljon?Nekem el kell felejtenem Diegot.

Ahhh.....inkább aludnom kéne.Végül el is aludtam.