15.Rész

Odaértünk Diego háza elé.Ő kiszállt az autóból,nekem pedig kinyitotta az ajtót.Kiszálltam és egy hatalmas,gyönyörű házat láttam magam előtt.A bejárati ajtóhoz értünk.Természetesen Diego udvariasan beengedett maga előtt.Ahogy beléptünk megbizonyosodtam róla,hogy a házuk kívülről is szép,de belülről egyszerűen csodálatos.Az előszobából átmentünk a nappaliba,és hát mit ne mondjak,nem a legszebb látvány fogadott.Majdnem elájultam,amikor megláttam,hogy Clara Diego szüleivel henceg a kanapén.Amint beléptünk,Diego szülei,nagymamája és Clara is felfigyelt ránk.

 -Jó estét!~Köszöntem én először

 -Jó estét!~Köszöntek vissza kórusban

 -Anya,Clara mit keres itt?~Vágott bele Diego azonnal

 -Jaj fiam,te is tudod,hogy Victoria nagymamád mennyire szereti Clarát,ezért apáddal úgy gondoltuk,hogy jó volna,hogyha ma ő is velünk vacsorázna.~Magyarázta Diego anya,miközben a kezével artikulált

 -Én ugyan nem szeretem.~Motyogta halkan Diego nagymamája,ennek hallatán nem észrevehetően mosolyogtam

 -Amúgy is,szerintem éppen te hoztál olyan vendéget,akinek nem kéne itt lennie.~Jelentette ki egyszerűen.Oké,látom nem kedvel,de megfogadom,hogy megszerettetem magam.Nem is azért,mert annyira jóba szeretnék lenni Diego anyjával,de hát lássuk be,jobb ha megkedvel.

 -Anya beszélj tisztelettel a páromról.~Védett meg rögtön Diego,igen,ez tipikusan rá vall

 -Te pedig vegyél vissza a hang erőből fiam.~Szállt be a vitába Diego apja

 -Talán jobb lenne,ha bemutatnád nekünk a barátnődet.~Szólt közbe a nagymama,én már most bírom az öreglányt,vagyis a nénit.

 -Igazad van nagyi.Szóval,ő itt Francesca Cano a barátnőm.~Mutatott be végül

 -Nagyon örvendek aranyom.Amint azt már észrevehetted én Diego nagymamája vagyok,Victoria Gutierez,de szólíts csak Viki-nek.~Fogta meg a kezem Viki néni,ez nem nagyon tetszett Clarának ahogy láttam

 -Francesca neked pedig bemutatom a szüleimet Maria és Roberto Dominguezt.

 -Nagyon örvendek.~Mondtam egy eröltetett mosollyal az arcomon

 -Asszonyom,a vacsora tálalva van.~Jött be egy fiatal,csinos lány,félbeszakítva minket.Túl csinos.Nem tetszik ez nekem.

 -Oké Reina,köszönjük,hogy szólt.Már megyünk is.

Mindenki elindult az ebédlő szobába,de Diego karját visszarántottam.Mindenki az asztalhoz ült,csak mink maradtunk a nappaliban.Gyorsan utánuk szóltam,hogy egy perc és megyünk.

 -Mivan?~Húzta fel a szemöldökét Diego

 -Hogy mi van?Csak annyi,hogy utálnak a szüleid.~Próbáltam neki vázolni a helyzetet

 -Ugyanmár.Nem utálnak,csak még új nekik ez a dolog.~Fejtette ki a témát

 -Most viccelsz.Az anyád a cseléddel szebben beszélt,mint velem.

 -Először is,anyám veled még nem is beszélt,csak rólad.~Javított ki~Másodszor pedig Reinával csak azért beszélt ˝udvariasabban˝,mert......mert....nem tudom.Most szerintem hadjuk ezt.Inkább menjünk.

 -Én biztos,hogy nem ülök egy asztalhoz velük!~Jelentettem ki

 -Na,Francesca,ne csináld ezt.

 -Mondom,hogy nem.Írok egy SMS-t anyának,hogy jöjjön értem,mert fáj a hasam.Ezt a szüleidnek is megmondjuk és ennyi.~Mosolyogtam,és már elő is vettem a telefonomat

 -Nem!~Kapta ki gyorsan a kezemből~Van egy jobb ötletem!

 -És mégis mi?Van egy lámpásod,amiből előtusz hívni egy dzsint,akitől kívánhatnám azt,hogy szeressenek a szüleid?~Mondtam neki,a szemeim teli reménnyel

 -Hé,ez nem is volna rossz.~Elkezdett mélyen gondolkozni~De....nem.Leülünk az asztalhoz.Megpróbálunk csevegni egy kicsit,a vacsora után pedig éneklünk valamit.

 -Nem is rossz,csak az a baj,hogy a szüleiddel nem lehet csevegni.~Vigyorogtam

 -Én azt hittem,hogy a lányok csak azután utálják meg egy fiú szüleit ha már összeházasodtak.~Vigyorgott ő is.

Erőt vettem magamon és Diegoval átmentünk a nappaliból,az ebédlőbe.A vacsora alatt próbáltam kerülni a szemkontaktust,csak Diego szemébe néztem.Ez azért volt lehetséges,mert szemben ült velem.Ami nagyon nem tetszett,az az volt,hogy Clara mellette ült és folyamatosan rá mászott.Sőt ez már nem idegesítő,hanem szánalmas volt.Miután befejeztük az evést,a cselédek leszedték az asztalt,mi pedig ismét a nappaliban foglaltunk helyet,ahol már gitár is volt.

Diego gyorsan felkapta és egy kis figyelmet kért,hogy előadhassunk egy számot.Azt a dalt kezdte el játszani,amit nekem írt.Amikor belekezdett az első sorokba,melléültem és duett formájában folytattuk a dalt.A ˝Közted és köztem˝ az a dal,amit Diego nekem írt és ez azóta is a kedvenc dalom lett.Miközben énekeltünk ránéztem mindenkire.Clara forgatta a szemét,Diego szülei bár leplezni akarták,szerintem tetszett nekik,és Viki néni csak mosolygott.

Amikor abbahagytuk kaptunk egy kisseb tapsot és dicséretet is,ami nagyon jól esett,olyat is meghallottam,hogy ,,Nem is tudtam,hogy jó a hangja˝.Diego a szemembe nézett,és meg akart puszilni az arcomon.Nem igazán sikerült neki,mert a puszi a fülem mögött a hajamban landolt.

Ránéztem a faliórára,ami már tíz órát mutatott.Ez után az este után,nemigazán szeretnék itt maradni éjszakára,szóval üzentem anyának,hogy el-e tud értem jönni.Ő egy ˝Természetesen kincsem˝ üzenettel válaszolt.Felálltam a kanapéról,és mondtam,hogy mennem kell,mert holnap munka,stb.

Diego,csak értelmetlenül nézett rám,de látta rajtam,hogy tényleg menni szeretnék ezért inkább szó nélkül hagyta.Diego szülei egy puszi-puszi az arca dologgal letudták a köszönést,viszont Diego nagymamája jó szorosan ölelgetett,mondván,hogy csak ezen a héten lesz itt és még szeretne látni.

Diego a kapuig kisért.

 -Miért nem maradsz itt éjszakára?~Kérdezte szomorúan

 -Diego,nem arról van szó,hogy nem szeretnék,csak szerintem a szüleid nem örülnének neki.~Mondtam neki őszintén

 -De már felnőttek vagyunk,nem szólhatnak bele.

 -Igen,ez igaz,de ez az ő házuk.

 -Jó,jó.Értettem.Megjött anyukád.

 -Akkor megyek is.

 -Fogadjunk,hogy egész este,csak rám fogsz gondolni.~Mondta magabiztos mosollyal

 -Hát,nem is tudom.Az eggyik cseléd fiú elég cuki volt.~Mondtam neki vigyorogva

 -Hé!~Szólt rám

 -Jólvan nyugi.Na szia!~Fordultam meg.

Már indulni akartam az autó felé,amikor Diego megragata a karomat és visszahúzott.Khm.Elég közel voltunk egymáshoz és hát igen,a búcsúcsók nem maradhat el.Egyszóval Diego hevesen megcsókolt.

Oké,ezek után talán bánom,hogy nem maradtam ott.Na,de miközben a csókunk egyre hevesebb lett,anya dudált eggyet.Na így kell tönkretenni egy szép pillanatot.Hirtelen elnevettük magunkat és elindultam az autó felé.Még egyszer intettem Diegonak és anyával elindultunk.Hazafelé menet mindet elmeséltem neki,de szó szerint mindent,az egész estéről.Mire megérkeztünk anya már sírt a nevetéstől.Amint beértünk a házba,én felszaladtam a szobámba,és egy fürdő után jólesett behuppani az ágyba.Mint mindig most is elég lassan tudtam csak elaludni,de sebaj,mert összes gondolatomat kitöltötte Diego.