17.Rész

Anya felhívott.Gyorsan felvettem.Ezután már csak arra emlékszem,hogy minden elsötétül és elájulok....

Mikor magamhoz tértem,már a kórházban voltam.Kinyitottam a szemem és megláttam Mechit.
 -Mi történt?~Kérdeztem
 -Végre magadhoz tértél.~Ölelt meg
 -Oké.~Öleltem vissza~De mi történt?
 -Annyi,hogy felvetted a telefont és elájultál.
 -Istenem.Azonnal mennünk kell!~Pattantam fel a székről (Egyébként csak egy székbe ültettek)
 -Várj!Most melyik kórházban vagyunk?~Álltam meg egy percre
 -A körzetiben,és igen itt van Lucia.És a szüleid is,meg Diego,Jorge és Rugge is.Megnéztek téged is,csak utána a szüleid visszamentek Luciához,a fiúk,meg lementek kávéért mindenkinek.
 -Oké.De hol van Lucia?~Sürgettem
 -A harmadik emeletem.Száztizenkettes szoba.Oda mehetünk ha akarod,de Lucia most a műtőben van.
 -Te jó ég.Menjünk!
Ahogy csak tudtam rohantam.Persze Mechi mindig lemaradt,de végül ő is utolért.Beléptem Lucia kórtermébe,ahol a szüleim már türelmetlenül vártak.Anyun látszott,hogy az elmúlt fél órában sírt.Amint beléptem megöleltem őket.
 -Anya,kérlek mond el mi történt.A telefonban csak azt mondtad,hogy Lucia kórházba került és súlyos az állapota.
 -Kicsim,a.....a húgod éppen jött haza az egyik barátnőjével.A barátnője vezetett,és a kereszteződésnél mentek át amikor két lány beléjük hajtott.Persze ők egy-két karcolással megúszták.~Szipogta
 -És Lucia barátnője?
 -Őt is éppen operálják.
 -És ki volt a hibás?
 -Azok,akik belehajtottak a hugodékba,ittasan vezettek.De nyugi,már lecsukták őket.~Nyugtatott apa

A nagy várakozásban megérkeztek a fiúk is.Hozták a rengeteg kávét.Amint belépett Diego a karjába borultam.Szorosan átölelt,így már jobban éreztem magam.Szerettem volna vele egy kicsit beszélni,ezért kihívtam egy percre a folyosóra.
 -Diego,mond meg nekem kérlek szépen miért történik ez?~Néztem szomorúan 
 -Hé,nyugi.Nem lesz semmi baj.~Mondta és megpuszilta a homlokomat
 -Ezt miből gondolod?
 -Abból,hogy már megismertem a családodat és látom,hogy nagyon erősek vagytok,és Lucia is.Nem lehet baja.Hidd el!Megígérem,nem lesz semmi baja!~Ölelt meg
 -Köszönöm!Néztem rá hálásan
 -De mit?~Értetlenkedett
 -Azt,hogy most itt vagy velem.Hogy mellettem álsz.
 -Ez természetes.Én tiszta szívemből szeretlek téged és mindig melletted leszek.~Mondta és megcsókolt
 -Amúgy hol van Tini?~Kérdeztem,mert eszembejutott,hogy nem láttam
 -Hazament.
 -Miért?
 -Hát,hogy pontosan idézzem:Jorge,én most hazamegyek,mert szerintem vagytok itt elegen,és tudod mennyire nem szeretem a kórházakat,de ugyen nem baj?És persze a bátyád,nem hogy elengedte,de még ki is kísérte.~Mesélte
 -Szerintem Tini nagyon megváltozott.Valami nem stimmel vele.
Ekkor észrevettem,hogy Luciat hozzák a műtőből és kihívtam anyáékat.Luciát bevitték a kórtermébe,a szüleim és én rögtön az orvoshoz mentünk.
 -Doktorúr,kérem mondja.Hogy van a lányunk?~Kérdezte apa
 -Azt kell,hogy mondjam..............

16.Rész

Mint minden nap,ma is elérkezett a reggel.Nagyon nem akaródzott kikelni az ágyból,de hát hív a kötelesség.Végül is kikászálódtam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Egy gyors smink és frizura,utána jöhetett a nap ˝mit vegyek fel˝ része.A választásom egy fehér rövidnadrágra,egy fehér pólóra amin egy idézet volt és egy királykék bőr dzsekire esett.Ezután lerohantam a lépcsőn,felkaptam egy almát (mert ahogy észrevettem késésben voltam és már Jorge sem volt otthon) és elindultam a forgatásra.

Amint beértem,Mechi támadott le.
 -Oké,csajszi.Halljam mi történt tegnap!~Mondta izgatottan
 -Először is!Neked is szia.~Mosolyogtam
 -Jaj...oké bocsi.Szia!Szóval elmondod.~Folytatta
 -Rendben.Szóval,odaértünk Diego házához,ami egyszerűen gyönyörű.Azután bementünk és nem találod ki,hogy ki ült a kanapén.Hát Clara.Az első sokk után Diego bemutatott a szüleinek,akik mondhatni nem igazán kedvelnek.Ellentétben a nagymamájával aki láthatólag megkedvelt és én is őt.Utána bejött egy cseléd lány,valami Reina aki nagyon,de tényleg eléggé szép lány volt,és ahogy látom tetszik neki Diego,és ez nekem nem nagyon tetszik.Utána ettünk.Majd ezt követően énekeltünk Diegoval egy duettet,és eljöttem,mert tovább már nem bírtam elviselni Clarát,és Diego szüleit.Hát igen.Dióhéjban ennyi.~Mosolyogtam
 -Szegény csajszi.Nyugi,majd úgy is megkedvelnek.~Bítatott Mechi
 -Remélem.
 -Uram isten.De jó,hogy megtaláltalak titeket csajok.~Futott hozzánk Tini
 -Hé,nyugi mi történt.~Nyugtattam,láthatóan sikertelenül
 -Wáá...én ezt el sem hiszem!~Hülledezett
 -De mit?~Faggatta Mechi
 -Jorge!~Kiáltotta
 -Mi van vele?~Kezdtem el aggódni
 -Jorge.....Jorge megkérte a kezem!~Mondta ki végül,mire én és Mechi teljesen ledöbbentünk.
 -Mi?~Kérdeztük egyszerre Mechivel,miközben,mintha földbegyökerezett volna a lábunk
 -Igen.Hát,nem fantasztikus?Istenem,annyira örülök.~Ugrált
 -De persze.~Nyögtem ki végül,mert bár szerintem ez elsietett dolog,nem akartam megbántani

Mindezek után az öltöző felé tartottam,de mielőtt beléptem volna visszahúzott egy kar.
 -Szia gyönyörűm.~Köszöntött Diego,de már nyomott is a falnak és megcsókolt
 -Szia.~Toltam el magamtól
 -Mi a baj?~Kérdezte
 -Csak...mond neked tetszik az a cselédlány?Reina?~Kérdeztem felháborodottan
 -Olyan édes vagy,amikor féltékenykedsz.~Mondta,majd nyomott egy puszit a homlokomra
 -Diego,ezt most komolyan kérdeztem!
 -Oké.Akkor válaszolok komolyan.~Mosolygott~Francesca,te is tudhatnád,hogy nekem rajtad kívül senki sem tetszik.Én szeretlek téged,ezt már be is bizonyítottam.Reina csak a cselédünk,nem tetszik nekem.
 -Oké,de hidd el rajta tartom a szemem.~Figyelmezetettem
 -Ahogy gondolod.~Vigyorgott.
Észrevettem én,hogy igen csak élvezi,hogy féltékeny vagyok ezért témát váltottam.Rátértem arra,hogy Jorge megkérte Tini kezét,aki most odáig van.Miután ezt is megbeszéltük végre átöltöztem,és egy csomó jelenetet felvettünk.Az utolsó jelenet után gyorsan átöltöztem és kimentem a studio elé,ahol már vártak rám,Diego,Mechi,Rugge, Tini,Jorge,stb....Meg egyeztünk,hogy ma elmegyünk együtt az egész csapat bowlingozni. Csakhogy mielőtt elindultunk volna,megcsörrent a telefonom.Anya hívott.Gyorsan felvettem. Ezután már csak arra emlékszem,hogy minden elsötétül,és elájulok....

15.Rész

Odaértünk Diego háza elé.Ő kiszállt az autóból,nekem pedig kinyitotta az ajtót.Kiszálltam és egy hatalmas,gyönyörű házat láttam magam előtt.A bejárati ajtóhoz értünk.Természetesen Diego udvariasan beengedett maga előtt.Ahogy beléptünk megbizonyosodtam róla,hogy a házuk kívülről is szép,de belülről egyszerűen csodálatos.Az előszobából átmentünk a nappaliba,és hát mit ne mondjak,nem a legszebb látvány fogadott.Majdnem elájultam,amikor megláttam,hogy Clara Diego szüleivel henceg a kanapén.Amint beléptünk,Diego szülei,nagymamája és Clara is felfigyelt ránk.

 -Jó estét!~Köszöntem én először

 -Jó estét!~Köszöntek vissza kórusban

 -Anya,Clara mit keres itt?~Vágott bele Diego azonnal

 -Jaj fiam,te is tudod,hogy Victoria nagymamád mennyire szereti Clarát,ezért apáddal úgy gondoltuk,hogy jó volna,hogyha ma ő is velünk vacsorázna.~Magyarázta Diego anya,miközben a kezével artikulált

 -Én ugyan nem szeretem.~Motyogta halkan Diego nagymamája,ennek hallatán nem észrevehetően mosolyogtam

 -Amúgy is,szerintem éppen te hoztál olyan vendéget,akinek nem kéne itt lennie.~Jelentette ki egyszerűen.Oké,látom nem kedvel,de megfogadom,hogy megszerettetem magam.Nem is azért,mert annyira jóba szeretnék lenni Diego anyjával,de hát lássuk be,jobb ha megkedvel.

 -Anya beszélj tisztelettel a páromról.~Védett meg rögtön Diego,igen,ez tipikusan rá vall

 -Te pedig vegyél vissza a hang erőből fiam.~Szállt be a vitába Diego apja

 -Talán jobb lenne,ha bemutatnád nekünk a barátnődet.~Szólt közbe a nagymama,én már most bírom az öreglányt,vagyis a nénit.

 -Igazad van nagyi.Szóval,ő itt Francesca Cano a barátnőm.~Mutatott be végül

 -Nagyon örvendek aranyom.Amint azt már észrevehetted én Diego nagymamája vagyok,Victoria Gutierez,de szólíts csak Viki-nek.~Fogta meg a kezem Viki néni,ez nem nagyon tetszett Clarának ahogy láttam

 -Francesca neked pedig bemutatom a szüleimet Maria és Roberto Dominguezt.

 -Nagyon örvendek.~Mondtam egy eröltetett mosollyal az arcomon

 -Asszonyom,a vacsora tálalva van.~Jött be egy fiatal,csinos lány,félbeszakítva minket.Túl csinos.Nem tetszik ez nekem.

 -Oké Reina,köszönjük,hogy szólt.Már megyünk is.

Mindenki elindult az ebédlő szobába,de Diego karját visszarántottam.Mindenki az asztalhoz ült,csak mink maradtunk a nappaliban.Gyorsan utánuk szóltam,hogy egy perc és megyünk.

 -Mivan?~Húzta fel a szemöldökét Diego

 -Hogy mi van?Csak annyi,hogy utálnak a szüleid.~Próbáltam neki vázolni a helyzetet

 -Ugyanmár.Nem utálnak,csak még új nekik ez a dolog.~Fejtette ki a témát

 -Most viccelsz.Az anyád a cseléddel szebben beszélt,mint velem.

 -Először is,anyám veled még nem is beszélt,csak rólad.~Javított ki~Másodszor pedig Reinával csak azért beszélt ˝udvariasabban˝,mert......mert....nem tudom.Most szerintem hadjuk ezt.Inkább menjünk.

 -Én biztos,hogy nem ülök egy asztalhoz velük!~Jelentettem ki

 -Na,Francesca,ne csináld ezt.

 -Mondom,hogy nem.Írok egy SMS-t anyának,hogy jöjjön értem,mert fáj a hasam.Ezt a szüleidnek is megmondjuk és ennyi.~Mosolyogtam,és már elő is vettem a telefonomat

 -Nem!~Kapta ki gyorsan a kezemből~Van egy jobb ötletem!

 -És mégis mi?Van egy lámpásod,amiből előtusz hívni egy dzsint,akitől kívánhatnám azt,hogy szeressenek a szüleid?~Mondtam neki,a szemeim teli reménnyel

 -Hé,ez nem is volna rossz.~Elkezdett mélyen gondolkozni~De....nem.Leülünk az asztalhoz.Megpróbálunk csevegni egy kicsit,a vacsora után pedig éneklünk valamit.

 -Nem is rossz,csak az a baj,hogy a szüleiddel nem lehet csevegni.~Vigyorogtam

 -Én azt hittem,hogy a lányok csak azután utálják meg egy fiú szüleit ha már összeházasodtak.~Vigyorgott ő is.

Erőt vettem magamon és Diegoval átmentünk a nappaliból,az ebédlőbe.A vacsora alatt próbáltam kerülni a szemkontaktust,csak Diego szemébe néztem.Ez azért volt lehetséges,mert szemben ült velem.Ami nagyon nem tetszett,az az volt,hogy Clara mellette ült és folyamatosan rá mászott.Sőt ez már nem idegesítő,hanem szánalmas volt.Miután befejeztük az evést,a cselédek leszedték az asztalt,mi pedig ismét a nappaliban foglaltunk helyet,ahol már gitár is volt.

Diego gyorsan felkapta és egy kis figyelmet kért,hogy előadhassunk egy számot.Azt a dalt kezdte el játszani,amit nekem írt.Amikor belekezdett az első sorokba,melléültem és duett formájában folytattuk a dalt.A ˝Közted és köztem˝ az a dal,amit Diego nekem írt és ez azóta is a kedvenc dalom lett.Miközben énekeltünk ránéztem mindenkire.Clara forgatta a szemét,Diego szülei bár leplezni akarták,szerintem tetszett nekik,és Viki néni csak mosolygott.

Amikor abbahagytuk kaptunk egy kisseb tapsot és dicséretet is,ami nagyon jól esett,olyat is meghallottam,hogy ,,Nem is tudtam,hogy jó a hangja˝.Diego a szemembe nézett,és meg akart puszilni az arcomon.Nem igazán sikerült neki,mert a puszi a fülem mögött a hajamban landolt.

Ránéztem a faliórára,ami már tíz órát mutatott.Ez után az este után,nemigazán szeretnék itt maradni éjszakára,szóval üzentem anyának,hogy el-e tud értem jönni.Ő egy ˝Természetesen kincsem˝ üzenettel válaszolt.Felálltam a kanapéról,és mondtam,hogy mennem kell,mert holnap munka,stb.

Diego,csak értelmetlenül nézett rám,de látta rajtam,hogy tényleg menni szeretnék ezért inkább szó nélkül hagyta.Diego szülei egy puszi-puszi az arca dologgal letudták a köszönést,viszont Diego nagymamája jó szorosan ölelgetett,mondván,hogy csak ezen a héten lesz itt és még szeretne látni.

Diego a kapuig kisért.

 -Miért nem maradsz itt éjszakára?~Kérdezte szomorúan

 -Diego,nem arról van szó,hogy nem szeretnék,csak szerintem a szüleid nem örülnének neki.~Mondtam neki őszintén

 -De már felnőttek vagyunk,nem szólhatnak bele.

 -Igen,ez igaz,de ez az ő házuk.

 -Jó,jó.Értettem.Megjött anyukád.

 -Akkor megyek is.

 -Fogadjunk,hogy egész este,csak rám fogsz gondolni.~Mondta magabiztos mosollyal

 -Hát,nem is tudom.Az eggyik cseléd fiú elég cuki volt.~Mondtam neki vigyorogva

 -Hé!~Szólt rám

 -Jólvan nyugi.Na szia!~Fordultam meg.

Már indulni akartam az autó felé,amikor Diego megragata a karomat és visszahúzott.Khm.Elég közel voltunk egymáshoz és hát igen,a búcsúcsók nem maradhat el.Egyszóval Diego hevesen megcsókolt.

Oké,ezek után talán bánom,hogy nem maradtam ott.Na,de miközben a csókunk egyre hevesebb lett,anya dudált eggyet.Na így kell tönkretenni egy szép pillanatot.Hirtelen elnevettük magunkat és elindultam az autó felé.Még egyszer intettem Diegonak és anyával elindultunk.Hazafelé menet mindet elmeséltem neki,de szó szerint mindent,az egész estéről.Mire megérkeztünk anya már sírt a nevetéstől.Amint beértünk a házba,én felszaladtam a szobámba,és egy fürdő után jólesett behuppani az ágyba.Mint mindig most is elég lassan tudtam csak elaludni,de sebaj,mert összes gondolatomat kitöltötte Diego.

14.Rész

Kapcsolgattam a tévét,hogy felviduljak,amikor a Clever TV-nél megálltam.A látvány hihetetlen volt.Diego képe köszönt vissza a tévéből.Gyorsan elolvastam,a szöveget is-˝Diego Dominguez nyilatkozik nekünk a hírről miszerint ő,és Clara Alonso szakítottak,egy harmadik személy miatt.˝-Oké.Modjuk úgy,hogy hirtelen émelyegni kezdtem és a gyomrom is felfordult,de hihatetlen figyelemmel kisértem,hogy mi történik.Valahogy így szólt az interjú:-Nos Diego,akkor tisztáznád ezt a kaotikus helyzetet?~Kérdezte a ripoter
-Pontosan ezért jöttem.Egyszerűen nem hiszem el,hogy ebből az egészből címlapot csinálnak.A magánéletemhez semmi köze sincs az újságíróknak.De ha már megtörtént a dolog,akkor ideje mindent elmondani.Szóval,mint mindenki tudja én Clarával voltam együtt.És mindenki azt hitte,hogy ez egy rózsaszín felhő.Csak az a baj,hogy ez csak a látszat volt.Igazából én nem voltam boldog.Oké,persze szeretem Clarat,de nem vagyok szerelmes belé.Nekem soha nem fog többet jelenteni egy barátnál.Nagyon sajnálom,hogy megbántottam.De szerintem ez nem csak az én hibám.Én valójában ne is akartam vele összejönni.De a szüleim erőltették.Igazából ezért alakult ki ez a helyzet.Ez erkerülhetetlen volt.Az emberek nem hibáztathatnak azért,mert beleszerettem valakibe.Mert a legcsodálatosabb lányba szerettem bele a világon.Francesca Cano-ba.Igen,igaz.Beleszerettem és most együtt vagyunk.És nem érdekel ki mit mond,vagy gondol.
-Nos,láthattuk és hallhattuk amint Diego lerántja a leplet a mai legnagyobb pletykáról.Köszönjük,hogy itt voltál.˝
És vége volt.Rögtön átkapcsoltak egy másik hírt.Ezt nem hiszem el.Mit mondott mindenki előtt.  Ebből látszik,hogy tényleg szeret engem. A gondolkodásból a csengő zökkentett ki.Gyorsan rohantam az ajtóhoz.Kinyitottam és Diego állt az ajtóban.Tudtam,úgy tudtam,hogy ide fog jönni.Behívtam és azonnal a nyakába borultam.

-Köszönöm,hogy ezt megtetted.
-Ne köszönj semmit.Én csak elmondtam az igazat.
-Na,és amit mondtál....az.....az mind igaz?~Tettem fel neki a kérdést bizonytalanul
-Igen.Minden amit mondtam,az a szivemből szólt.
-Rendben.
Ezután megcsókolt.
-Itt maradsz?~Kérdeztem 
-Nem.Ma haza kell mennem vacsorára,mert jön a nagymamám,akit már nagyon régen láttam.
-Ugye tudod,hogy nagyon fogsz hiányozni?
-Hacsak!
-Hacsak mi?
-Hacsak,nem jösz te is?
-Figyi Diego,nem arról van szó,hogy nem szeretnék,de szerintem a szüleid nem látnának valami szivesen.
-Miért?
-Mondjuk,mert szétszakítottam egy kapcsolatot,aminek ők voltak a megteremtői?~Tártam szét a karomat
-Ugyan már.Gyere!
-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet.
-Kérlek.Értem tedd meg.
Fú....pontosan tudja,hogy miatta képes volnák bármire,ezt persze ki is használja.Jó,oké.Belementem.Gyorsan felszaladtam a szobámba és átöltöztem.
Ezután elindultunk.Út közben,gyorsan írtam egy SMS-t anyának,hogy elmentem és majd jövök.Ezután megérkeztünk.Diego kiszállt.Nekem kinyitotta az ajtómat.Oké,mondhatom udvarias egy pasim van.És megláttam.A házuk kivülről hihetetlenül gyönyörű.Szinte káprázott a szemem.Bementünk a házba és,mily meglepő módon a benti rész is elképesztő volt.Éppen bementünk a nappaliba,és megláttam egy olyan személyt,akit a hátam közepére sem kívántam.......

13.Rész

~Francesca szemszöge~

Reggel mosollyal az arcomon ébredtem.Hogy miért?Mert amelett a férfi melett ébredhettem,

akibe szó szerint belehabarodtam.Átfutott az agyamon ami tegnap este történt,mindenbe

belegondolván melegség árasztotta el a testemet.Gyengéd hangon keltem fel Diegot,mert

már hét óra van,és nekünk nyolcra be kell érnünk a forgatásra.

-Jó reggelt szivem.~Ébresztem őt gyengéd,lágy hangon

-Hát nem álom volt....~Látom a mosolyt az arcán

-Nem.Együtt töltöttük az éjszakát,ami csodálatos és szenvedélyes volt.~Adtam egy puszit 

az arcára

-Szerintem is az volt.~Csókolt meg

Diego elment tusolni,én meg addig felöltöztem.Mire végzett én már a púdert raktam

fel az arcomra.El is készültünk.Diego autójával mentünk a forgatásra.Ma nagy volt a 

forgalom.Kész csoda,hogy időben odaértünk.Úgy léptünk be a helyszínre,hogy a kezünk

össze volt kulcsolva.Ezen több ember is meglepődött és volt olyan is aki rosszallóan 

nézett emiatt.Szerintem mindenki tugyja kinek bökte ez legjobban a csőrét.Természetesen

Clarának aki megjegyzés nélkül ezt nem is hagyhatta.

-Most komolyan összejöttél egy ilyen kis libával.~Értetlenkedett

-Kit nevezel te libának?~Förmedtem rá

-Tényleg ennyire nehéz a felfogásod.Rólad beszéltem.~Flegmázott velem

-Tudom,hogy rólam beszéltél.De ha azt hiszed ezt szónélkül fogom tűrni akkor nagyot 

tévedsz.~És már majdnem felpofoztam amikor Diego leállított

-Francesca,ne hagyd,hogy ki provokáljon.Pontosan azt akarja,hogy megpofozd és kirúgjanak

a forgatásról.~Na jó ebben tényleg volt valami

-Igazad van.Ez ennyit nem ér.~Ekkor megcsókoltam,mert pontosan tudtam,hogy ezzel

tudom a legjobban felbosszantani Clarát,aki ezek után szemforgatva el is ment.

Elmentem a lány öltözőbe,hogy elkészüljek a jelenetek felvételéhez.De természetesen

először a csajszik kifaggattak engem,hogy mi is történt.Mikor befejeztem a story

mesélését a csajok szó szerint ugrándozni kezdtek örömükben.

-De jó!Akkor végre mindenkinek van pasija.~Örvendett Mechi

-Kivéve nekem és Albának.~Szakította félbe Cande

-Tényleg.Áhh....nem baj.Találtok majd ti is.~Ölelte meg őket Mechi

Nekem Mechi a legeslegjobb barátnőm.Szinte a nővéremként szeretem őt.Persze Tini-vel

is nagyon jól kijövök,de akkor is.Mechivel sokkal szorosabb a kapcsolatom.Úgy érzem

neki bármit elmondhatok,mert ő nem fog engem elítélni bármit is teszek.Ő az én szőkeséggem

és nem mondanák le a barátságunkról soha semmilyen körülmények között.Amikor

végre mindenki elkészült,elkezdhettük felvenni a jeleneteket.Az első kettőt elég hamar

felvettük,ám a harmadiknál Cande és én elbóbiskoltunk.Na jó engem meg kell érteni.

Az este alig aludhattam három órát.Nem mondhatom,hogy Diegoval az alvásra koncentrálltunk.

De ez nem is volt baj.Ruggero hangjára ébredtünk fel.Szerencsére csak ő vette észre az

egészet.Ezután a többi jelenetet elég hamar felvettük.Bementem az öltözőbe ahol Clarával

talákoztam össze aki egy gúnyos vigyorral megspékelve egy magazint nyomott a kezembe,

majd ott hagyott.A címlapod Diego,Clara és én szerepeltünk.De ennél csak a cikk

volt rosszabb.Részlet:"A Violetta sorozat egyik főszereplője Diego Dominguez,nemrég

lépett ki két éves kapcsolatából,amit Clara Alonsoval folytatott.Hamar ki is derült,hogy

a szakítás oka egy új munkatárs volt,nevén hívva Francesca Cano.Maga Clara mesélt 

arról,hogy miként hálózta be szerelmét az új lány.A rajongók a hír hallatán két táborra

oszlottak.Az egyik tábor jobban szereti Diegot Clarával,amígy a másik Francescával

lássa szivesebben a fiút.Jelenleg Clara oldalán állnak többen."Amint elolvastam a cikket

könnyek gyűltem a szemeimbe,nekitámaszkodtam a falnak és szépen lecsúsztam a padlóra.

Ekkor bejött Mechi és rögtön odafutott hozzám.Ő a tipikus "mi a baj csajszi?" pillantásával

nézett rám,amire én a kezébe nyomtam az újságot.Semmit sem szólt,mert tudta,hogy nekem

csak egy vigasztaló ölelésre van szükségem.Ekkora már megérkezett Cande is aki szólt 

Diegonak.Ő rögtön odafutott hozzám.Majd megnézete a cikket.Csak annyit mondott,hogy

nem lesz semmi baj és majd ő elintézi.Megkérte Mechit,hogy vigyen haza.Így is történt.

Mechi hazaszálított és a kapuban még egy "nyugi csajszi,melletted állok" öleléssel

elbúcsúztunk.Kedvetlenül bementem a házab,amely meleg fogattatással várt.De én még

így is szomorkodtam.Bementem a nappaliba és lehuppantam a kanapéra.Bekapcsoltam 

a Tv-t,reménykedve abban,hogy ez majd felvidít.Váltottam a csatornákat,amíg a Clevet Tv

csatornáján kötöttem ki,ahol csak igen váratlan dolgon akadt meg a szemem..........

12.Rész

~Diego szemszöge~
Reggel átmentem Francescáékhoz reggelizni,mert az apja tegnap
meghívott amikor hazavittem őt.Amikor odaértem Francesca még
aludt.Felmentem hozzá és bekopogtam.Azt mondta,hogy menjek
be.Még az ágyban feküdt úgy ahogyan tegnap itthagytam.
-Szia!Lekéne jönnöd reggelizni,mert nem sokára indulnunk kell
az orvoshoz,utána pedig a rendőrségre.
-Nem!Nem akarok menni.~Bújt a paplan alá
-De muszáj!Léccives menj öltözködni.~Próbáltam kiszedni az
ágyból
-Csak ha elkapsz.~Ekkor kiugrott az ágyból és rohangászott a
szobájában.Végre elkaptam őt és szorosan magamhoz öleltem.
-Megvagy.Most már felöltözöl?
-Oké,oké.~Elkészült és indultunk is a szüleivel az orvoshoz.
Az orvos biztosított minket,hogy Marco semmi olyat nem tett
vele,ami maradandó kárt okozott volna.Ezt nagyon megnyugtató
volt hallani.Utána elmentünt a rendőrségre,hogy kihalgasság.
Délig ott voltunk és Francescának az az ötlete támadt,hogy
menjünk el ebédelni.Rögtön belementem.
~Francesca szemszöge~
Elhívtam Diegot enni és hála istennek ő bele is egyezett.Finoman
céloztam rá,hogy egyedül szeretnék enni Diegoval.Anyu rögtön
levágta a helyzetet,de apu már nehezebb tészta volt.Végül is
ketten mentünk,hála anyunak.Nagyon sokat beszélgettünk
Diegoval.Hihetetlenül jól éreztem magam vele.Volt ott egy gitár.
Kaptunk a lehetőségen és elénekeltük azt a számot amit Diego
nekem írt.A Közted és köztem c. számot.Egész estélig ott ültünk
és beszélgettünk.Azután Diego hazavitt a kocsijával.Elkísért a
kapuig.
-Köszönök mindent!~Modtam neki és megpusziltam
-Nincs mit megköszönnöd.De én szeretnék kérdezni valamit.
-Persze,mondjad.
-Francesca,te is tudod,hogy hogyan érzek irántad.Azt szeretném
kérdezni,hogy mindezek után szeretnél velem lenni.
-Egész nap csak arra vártam,hogy ezt megkérdezd.Én is ugyanúgy
érzek.~Ekkor csókolóztunk.A csókok egyre hevesebbek voltak.
Már azon a pontok voltunk,hogy bemegyünk de ekkor
eltávolodott.
-Fran,talán ezt most nem kellene.~Mondta mire én meglepődtem
-De miért?Talán te nem akarod?
-Nem erről van szó.Csak azok után ami tegnap történt Marcóval,
félek,hogy talán túl erős lennék hozzád.
-Diego,figyelj rám.Ami tegnap történt az nem hat ki ránk.Te
semmiben nem hasonlítasz Marcóra,nem tudnál olyan lenni,mint
ő.~Ezután Diegoval együtt töltöttük az éjszakát,ami egyszerűen
varázslatos volt.Diego nagyon gyengéden bánt velem.Ez volt
életem legszebb éjszakája.

11.Rész

~Jorge szemszöge~
Francesca azt mondta,hogy anyáékkal megy haza szóval Tini,Mechi és én elmentünk
pizzáért.Gondoltunk viszünk haza.A csajok meg akarták látogatni Frant,és Tini alapból
nálunk aludt volna.Velem.Na szóval hazamenünk és apuék kérdezték,hogy hol van Fran.
-Szia Jorge.Hol van a hugod?~Kédezte
-Sziasztok.Miről beszéltek?Nekünk azt mondta,hogy veletek jön!~Vágtam rá
-Nekünk meg azt,hogy veled.~Mondta Anya
-Apa.Csörög a telefonod.~Figyelmeztettem
*Telefon beszélgetés*
*-Jó napot.Humberto Canoval beszélek?
-Igen.Ki az?
-A rendőr kapitányságról hívom.Nemrég kaptunk egy videót amit egy biztonsági 
kamera vett fel a Television Studio parkolójában.A videón tisztán látszik,hogy a lányát 
Francesca Cano-t egy bizonyos Xabiani Ponce de León nevű fiatalember elfog,majd 
belerakja egy furgonba.
-Micsoda?És most mit óhajtanak tenni.Figyeljen jól.Én és a feleségem is ügyvédek vagyunk.
Ha azonnal nem találják meg Francescát akkor azt igen meg bánják!
-Uram.Ha lehetséges lenne akkor mindenkit a környezetéből ki szeretnénk kérdezni.
-Persze.Ez csak természetes.A családja és a barátai is nálunk tartózkodnak.
-Rendben.Máris kiküldjük oda az egyik nyomozónkat. *
Apa elmesélte,hogy mit mondtak a telefonba és mindeki nagyon megijedt,hogy most mi 
lesz.Tini is nagyon kiakadt ezért megöleltem.
~Mechi szemszöge~
Tini és én felmentünk Francesca szobájába,amígy a többiek a nyomozóval beszélnek.
-Figyelj Tini.Szerinted nem kellene felhívnunk........tudod.Diegot.
-Te megbuggyantál?Minek hínánk fel őt?
-Hát,te is tudod,hogy neki meg vannak a kapcsolatai és akár hamarabb rábukkanhat
Francescára,mint a rendőrség!
-Jó,ebben igazad van,hogy nagyon hamar fel tudná találni magát ez ügyben,de Fran 
direkt megkért rá mindet,hogy ne mondjuk el neki.
-Nincs már választásunk.
Felhívtam Diegot és elmondtam neki mindent ami történ.A tegnapi ügyet is.Amikor
befejeztem a hangján érezni lehetett a dühöt és a szomorúságot is.Azzal a mondattal,
hogy "Még ma este előkerítem" le is csapta a telefont.
~Diego szemszöge~
Nem hiszem el azt ami történt.Hogyhogy nem voltak képesek nekem előbb szólni?
Ha szólnak ez nem történik meg,mert már az a patkány nem élne.Azonnal cselekednem
kell.Felalá járkáltam,amikor hallottam pittyegni a telefonom.Meglepődtem,mert Frantól
jött az üzenet.*-Miért hoztál ide?~Francesca   
-Mármint az öreg Candy World cukorgyárba?Azért kicsi szivem,mert itt senki sem keresne.*
Csak ennyi kellett és már mentem is az autómhoz,hogy elinduljak a gyárhoz.
~Francesca szemszöge~
Felébredtem és egy elhagyatott,hideg,szörnyű helyen találtam magam.
-Szervusz szivecském.Hát felkeltél?
-Hogy kerülök ide?
-Nem emlékszel.Elhoztalak a koxsimmal,hogy egy kicsit kettesben legyünk.
Ezután a mondat után kirázott a hideg.Nem tudtam,hogy most mit fog velem művelni.
Elkezdtem ordibálni,hogy segítsenek,de nem hallott senki.Ekkor vettem észre,hogy a
telefonom a farzsebemben van és,hogy ne vegye észre Marco felszedtem ahogy elmondja
,hogy hol vagyunk és nem tudom pontosan kinek de elküldtem üzenetben.
-Na Francesca?Felkészültél életed legszebb éjszakájára?
-Te szemétláda,most azonnal engedj el.Undorodom tőled.Már rád sem bírok nézni.
-Hogy mondtad?~Ebben a pillanatban megpofozott
-Nem érted hagyál.Milyen férfi az aki megüt egy nőt?~Vetettem szemére de mégegyszer
megtette
-Most azonnal fejezd be.Itt az lesz amit én mondok.
-Engem nem tudsz megfélemlíteni.És tudod miért?Mert tudom,hogy úgy is megtalálnak
engem.
-Talán igen.De addig is kicsit elszórakozunk mi ketten!
Elkezdett csókolgatni,miközben én tehetetlen voltam,mert kikötözött egy székhet.
Megállás nélkül csókolt,tapogatott és nem akarta abba hagyni.Ekkor meghallottam valamit:
-Francesca!!!!!!Francesca hol vagy??!!
A lehető leg hangossabban próbáltam kiabálni ilyeneket,hogy segítség!,itt vagyok!,kérem
mentsenek meg!.De amikor kiabáltam akkor sorra kaptam az ütéseket,hogy haggyam
abba.De nem adtam fel.Tudtam,hogy valaki már itt van és teli torokból ordibáltam.
Azt vettem észre az egyik pillanatban,hogy valaki lerántottam rólam Marcót és ütni őt.
-Tényleg.A nőket bántod,de egy férfi ellen nem tudod magad megvédeni.Esküszöm,ha
mégegyszer csak ránézel Francescára elvszem a két kezemmel az életed.
És megláttam,hogy aki ezt tette értem nem más volt mint Diego.Jól helyben hagyta Marcót
és jött szétoldani a köteleket.
-Nyugi!Semmi baj,már itt vagyok szerelmem.Már biztonságban vagy!~Suttogta a fülembe
és magához ölelt.De én csak zokogtam és zokogtam.Nem tudtam abbahagyni a sírást.
Ö felemelt a kezébe és úgy vitt ki arról a rémes helyről.Beleültetett a kocsijába és hazavitt.
Amikor a kapu elé értünk.Újra felvett a karjaiba és úgy vitt be a házba.A szüleim odarohantak
hozzánk és mindenki csak csodálkozott.De én még továbbra is csak sírtam és sírtam.
Nem szerettem volna senkivel sem beszélni ezért Diego felvitt a szobámba,mert azt látták
a legjobbnak ha most alszok jó sokat.Megkértem őt,hogy maradjon a szobámban amíg
elalszok.Még énekelt is nekem.
~Diego szemszöge~
Végre Francesca elaludt így lementem.
-Diego hol van Marco?~Kérdezték a zsaruk.
-A régi cukorgyárban van.Nem szökhetett meg,mert jól helyben hagytam.Soha többé rá
sem fog merni nézni egy lányra sem.
-Köszönjük.Akkor már nem is zavarunk.~Mentek el a nyomozók
-Üdv.Humberto Cano vagyok és nagyon hálásak vagyunk,hogy hazahoztad a lányunkat.
-Én megmondtam Tiniéknek,hogy még ma este hazahozom.Tudja én szerelmes vagyok
a lányába és mindent megtennék érte.Soha nem hagynám,hogy bántsák.Kár,hogy csak most
tudtam meg a történteket.De nekem most asszem mennem kéne.
-Rendben.Hadd mondjam el mégegyszer nagyon hálásak vagyunk és szivesen látnánk
holnap téged reggelire,mert sok megbeszélni valónk lenne.Elkisérhetnél minket az orvoshoz
ugyanis mindenféle képpen el kell vinnünk Frant.
-Rendben,ez csak természetes.Jó éjt.
-Haver várj.Csak azt szeretném,hogy tudd.Ezt soha nem felejtem el neked.~Mondta Jorge
-Ugyan.Te is tudod miért tettem.~És hazamentem